Sokunk által várt alkalom jött el, végre tényleg fotóztunk a gyakorlaton, mégpedig nem is akármit: egy szépen kifestett modellt a Budai Vár tövében. Előkerültek a derítőlapok és egy műszaki fényképező is. Utóbbi csak nézegetésre.
Az időjárás is kegyes volt hozzánk, verőfényes napsütésben sétáltunk fel a Várba. A vastag kabátokat egy kupacba szórtuk mind az öten és már izzítottuk is a fényképezőinket. Akinek nem volt sajátja, kapott egyet kölcsön. Össznépi fényképezőgép-buherálás következett, beállítottuk a fehéregyensúlyt, az ISO-t és a rekeszautomatikát, miközben a modellt sminkelték.
Amikor mindenki végzett, egy kivétellel letettük a gépeket és megmarkoltunk egy-egy derítőlapot. A fotós számára nélkülözhetetlen eszköz bemutatása után a villanypóznára tekeredő modellre irányítottuk a napfényt, amelynek nem kifejezetten örült. Érzelmeinek időnként hangot is adott és sopánkodott kifolyni készülő szemei miatt. Ekkor kezdett motoszkálni bennem egy érzés: nem szeretnék modellfotós lenni és kínlódni hisztis lányokkal.
Visszakanyarodva a gyakorlathoz, amíg mi tartottuk a derítőlapokat, a fényképezőgéppel rendelkező versenyző bőszen kattintgatott, miközben a segítő instruálta a modellt, hogy hogyan álljon be és milyen arckifejezést várunk tőle. (Az égnek emelt tekintetű könnyfolyós szenvedő arcot senki nem kérte.) Körülbelül tíz perc alatt rengeteg fotót lehetett készíteni, az idő leteltével pedig helycsere következett, hogy egy másik hallgató is fotózhasson.
A villanypózna helyett a várfal mellé állították a leányt, majd leültettük a rom szélére és úgy fotóztam. Ezután átvonultunk egy lépcsős részre, ahol egy újabb fotóspalánta próbálhatta ki magát. A vége felé a modell (érthető módon) nyűgösödött, így lassan felhagytunk a kis gonosz játékainkkal és a derítőlapokkal igyekeztünk nem a szemébe világítani többet.
Mindeközben egy-egy tanuló közelebbi ismeretséget kötött egy hatalmas állványon lévő síkfilmes műszaki fényképezőgéppel, amelyből annyit jegyeztem meg, hogy elképesztő pontosan lehet beállítani, valamint, hogy a kijelzőn fejjel lefelé látszik a kép. A napsütés miatt mindezt egy fekete lepel alatt figyeltem meg, majd mikor kibújtam alóla, sikerült megbotlanom az állvány lábában. Szerencsére nem okoztam kárt.
Az időjárás is kegyes volt hozzánk, verőfényes napsütésben sétáltunk fel a Várba. A vastag kabátokat egy kupacba szórtuk mind az öten és már izzítottuk is a fényképezőinket. Akinek nem volt sajátja, kapott egyet kölcsön. Össznépi fényképezőgép-buherálás következett, beállítottuk a fehéregyensúlyt, az ISO-t és a rekeszautomatikát, miközben a modellt sminkelték.
