Ki ne szeretné jobban a gyakorlatot az elméleti oktatásnál? Mennyivel jobb kézbe is venni a masinát, mint csak beszélni róla, és a száraz tananyagról! Diák vizsgálata, fényképezőgépek beállításai, fehéregyensúly mérés az első gyakorlaton.

Igazából ez még nem olyan gyakorlat volt, amilyenre az ember számít, itt még nemigen fotóztunk, inkább ismerkedtünk a fényképezőgépünkkel és annak beállításaival. A helyszín a már megszokott tanterem, a csoportot háromfelé osztották, elvonultunk a terem három sarkába gyakorlatozni.

Első körben egy fiatal lány oktató magyarázta nagy vehemenciával, hogy milyen egy síkfilmes géppel készített fotó, amelyet lupéval is megvizsgáltunk. Elképesztően éles és részletgazdag egy ilyen kép, látni a karácsonyi díszen lévő parányi csillámokat, vagy egy apró karcot a foglalatán. A második fotó vizsgálatakor megfigyeltük, mi a különbség egy kis és egy nagy mélységélességgel készült kép között, majd megállapítottuk, hogy kis mélységélességgel jobban kiemelhető a téma, amelyre fókuszálunk.

Olyan apró szakmai véleményeket is hallhattunk, mint például, hogy a Playboy fotósai nem igazán tudják kezelni a fényeket, emellett túlretusálnak. Egyébként meg a fényekkel lehet elérni a térbeliséget. A Mi a különbség a dia és a film között kérdéssel szegény lányt sikerült belezavarni a magyarázatba, bár egyébként sem tűnt határozottnak, néha kifelejtett valamit, aztán visszatért egy előző témához. Látszik, hogy ért a fotózáshoz, de tudásának átadásában kicsit bizonytalannak éreztem.

A másik oktató egy harmincas férfi, határozottabban oktatott minket a fényképezőgépek külső beállítási lehetőségeire. Megtanultuk, mit jelentenek a különböző piktogramok és rövidítések a módválasztó tárcsán, valamint egy fontos megállapítást mondott ki: az előre beállított programok, mint például a Tájkép vagy a Portré mód csak az amatőröknek való, a profik felejtsék el. Nekik ott van a Programautomatika, az Időautomatika és a teljes manuális mód.

A mélységélességről ennél a munkaállomásnál is meggyőződhettünk, egy nagy doboz színes ceruzát fotóztunk kis és nagy mélységélességgel és megfigyelhettük, hogy egyik esetben az összes ceruza tűéles, máskor pedig csak néhány, a többi elmosódik. Végül a már megszokott fanatikus és nagytudású oktatónkkal állítottuk be gépeink fehéregyensúlyát, amelyhez próbafotót készítettünk és megmértük a neonfény és a reflektor fényének színhőmérsékletét is.

Tovább a következő bejegyzéshez...