A tanfolyam ezen előadásán arra kerestük a választ, mi a különbség a profi és az amatőr fotós, a digitális és az analóg fényképezőgépek között, megtanultuk a filmfajtákat és a CCD felépítését is, valamint bevezettek minket a rekeszek és a záridők titokzatos világába is.

A rövid kultúrtörténeti bevezető után falra kivetített fekete-fehér képeket nézegettünk, amelyeket Edward Curtis, a fotóantropológia megteremtője készített, mialatt végigfotózta az amerikai őslakosokat.

A ráhangolódás után tisztáztuk, mit jelent az amatőr és a profi fotós. Utóbbi ismertetőjele, hogy ebből él, következésképp olyat is kell fotóznia, amihez nincs kedve. Például 67 fél pár cipőt. Amit persze először gondosan be kell kötögetni. Az amatőr fotós pedig lövögethet kedve szerint bármit, ami neki tetszik. Miért is akarok én profi lenni?

Megtudtuk, hogy a digitális és az analóg fényképezőgépek befektetés és fenntartási költségek szempontjából nagyjából egyformák. Azt nem szabad elfelejteni, hogy analógnál a vegyszerek, digitálisnál pedig a rengeteg elhasznált akkumulátor környezetszennyező. Megbeszéltük a két típus előnyeit és hátrányait is.

Ezután egy fotózási gyakorlat werkfotóit láttuk, amelyeken megfigyelhettük, hogyan lehet bevilágítani a témát, hová helyezzük a főfényt és a díszítőfényeket. Megtanultuk azt is, hogy mindezt a balesetvédelmi szabályok betartásával kell tenni.

A filmek típusainak ismertetése érdekesnek ígérkezett, megtudtuk hogy a filmek nagy előnye, hogy alkalmazkodhatunk a speciális felvételi helyzetekhez és igényekhez. Az ezüstbromid kristály elektromikroszkópos képével is megismerkedtünk. Gondosan felírtam, hogy baba vagy portréfotózásra milyen filmet válasszak, igaz, egyelőre úgy gondolom, maradok a digitális fényképezőgépeknél. Ahol film ugyan nincs, de van CCD, amelynek működését az előadáson számtalan illusztráción követhettük nyomon.

Megtanultuk a fényérzékenység mérőszámait, valamint hogy a magas fényérzékenység lehetővé teszi a rövid záridő/expozíció használatát. A záridő állítgatásával pedig a mozgás megjelenítését vátltoztathatjuk: extrém hosszú expozícióval például minden bemozdul, az extrém röviddel pedig a pillanat kimerevedik.

A fényrekeszskálával pedig a mélységélességet állíthatjuk be, teljes rekesznyílásnál szinte csak egy pont, egy sík éles, kicsit szűkebb nyílásnál a környezet sejthető, de nem zavaró, egészen kis nyílást pedig akkor kell használnunk, ha mindennek élesnek kell lennie, például csendélet vagy tájkép fotózásakor.

Szó esett még a fényképezőgépek különböző automatikáiról, a programautomatikáról, a rekeszautomatikáról, az időautomatikáról és a teljes manuális funkcióról, amelyben mindent magunk állítunk be. A hosszúra nyúlt elméleti oktatás végén még megtanultuk, milyen a jó hisztogram és hogyan tudunk Photoshoppal javítani, ha alul- vagy túlexponáltuk a fényképünket.

Tovább a következő bejegyzéshez...