Az első (többieknek második) foglalkozásra izgatottan érkeztem, fogalmam sem volt, hogy hányan leszünk, milyen emberek szeretnének rajtam kívül fotózni tanulni és hogy fogom érezni magam három órát összezárva idegenekkel.

A tanfolyamra annyian jelentkeztek (névsor szerint 91-en vagyunk), hogy két csoport alakult: hétfőn és kedden is folyik az oktatás. Ez azért is remek, mert ha az egyikre nem tudunk elmenni, bepótolhatjuk a másik csoporttal. A padokban diákok, középkorúak és az idősebb korosztály képviselői is ültek, mondhatni színes társaság gyűlt össze. Igaz, jóval több férfi szeretne fotózást tanulni, mint nő, de erre számítottam is. (Vajon miért van kevesebb női fotográfus mint férfi?)

Bevezetésképp fotókat vetítettek a falra, kiváló zenei aláfestéssel (kár, hogy közben egy másik teremben folyó hastáncoktatás fültanúi is voltunk), majd feltehettünk kérdéseket a képekkel kapcsolatban. Az egyik sorozatban például combfixes hosszú lábú nők és félmeztelen csillogó testű pasik pózoltak olyan környezetben, amely elvonta a figyelmet a domborulatokról és magán a kompozíción ámultam. Ezek után hihetetlennek tűnt, hogy a fotók nem Photoshoppal, hanem vetített háttérrel készültek, analóg géppel. Ekkor hangzott el egy fontos mondat: „A fotósnak nem sikerül a kép, hanem megcsinálja."

Ezek után belecsaptunk a Színtan témakörbe, amely egyáltalán nem olyan unalmas, mint amilyennek hangzik. Tudtátok például, hogy színtanilag nem létezik a rózsaszín és a barna, továbbá, hogy a fekete és a fehér színtanilag szürke? A színterek, színdinamika témák ismertetésekor a színlátás fogott meg, természettudományos érdeklődésem is kielégítették az olyan információk, hogy a zsiráf és az oroszlán látása dikromát, azaz csak két színt lát, vagy a szabórák, amely minden hullámhosszt külön képes érzékelni.

Ami az embert illeti, 1-2000 színárnyalatot képes megkülönböztetni, ez a szám azonban gyakorlással akár 60 ezerig is feltornászható. Megnevezni ennél jóval kevesebbet tudunk, érdemes kipróbálni ezt a feladatot: 15 perc alatt írjuk le a színek neveit, amelyek eszünkbe jutnak. Általában 20-30 szín kerül csak a papírra.

A kép építőelemei, azon belül a színkompozíció érdekelt leginkább, megtanultam az elsődleges és másodlagos színeket, azok hatásait, a komplementer színeket, amelyek egymás hatását erősítik és egyéb viszonyokat, amelyeket egy újabb képvetítés alkalmával a gyakorlatban is fel kellett ismernünk. (Ekkor állapítottam meg, hogy ezt gyakorolni kell.)

A foglalkozás végén egy divatfotózás képeit nézegettük meg, amelyből sokat tanultunk, például, hogy mennyire fontos a világítás, a jó smink és hogy a fotósnak mennyi feladata van (helyszínválasztás, tervezés, lámpák beállítása, modell instruálása). Több mint kétszáz felvételt láttunk, amely kicsit soknak tűnt, ám kiderült, hogy nem öncélú a vetítés, a fotóst rengeteg vizuális inger éri, amit bírni kell.

Az utolsó képsorokból pedig az egyik legfontosabb dolgot tudhattuk meg: a fotósnak minden körülmény között tudnia kell dolgozni, a prűdség pedig csökkenti a kreativitást, azaz egy óvszergyártó cég reklámfotóinál fel kell használni az asszociatív képességeket is.

Tovább a következő bejegyzéshez...