Ajánlat

SG.hu Hírmagazin Hírek, termékismertetők

A Sony kisgépét vizsgálgatva nyilvánvalóvá vált: egyetlen olyan dolgot sem tud, amit egy profi vagy műkedvelő amatőr fotós elvár egy fényképezőgéptől. Sőt, nem is emlékeztet egy fényképezőgépre, például kívülről lehetne akár egy PDA vagy telefon is. Azonban a tervezők célja elég világos mivel látható, hogy részletekbe menőkig átgondolt és bátor koncepció eredménye a DSC-T77. Az  augusztusban megjelent két Sony ultrakompakt közül (DSC-T700 és DSC-T77) a kisebb, vékonyabb modellel ismerkedtünk.

Kívülről

Alapjaiban és külalakjában nagyon hasonlít elődjére, a DSC-T70-re. Hasonlít, de a mostani új modellen lévő apró változtatások a jellegzetes és egyéni vizuális hatást további szintekre helyezik. A gépről lényegében lekerült minden olyan elem, amiről fel lehetne ismerni hogy egy fényképezőgépről van szó. Ehhez párosul az ékszerdoboz-szerű csiszolt lapos fémház (15 mm - ez a Sony leglaposabb gépe), amitől ránézésre némi futurisztikus túlvilági hatással kombinált misztika lengi körül.

A fotósok egy része azt állítja, hogy a külalak egy fényképezőgép esetében teljesen mellékes, de ez nem így van. A megjelenés többé kevésbé minden kategóriában számít, a kiskompakt gépek esetében pedig egyenesen döntő szemponttá is válhat. Mivel a laikus vevő amúgy sem ért hozzá, az üzletben, ahol hatalmas a választék csupán néhány fő szempont alapján dől el végül, melyiket viszi haza. Az egyik ilyen a gép külső megjelenése; sokaknak számít, hogy a társasági életben milyen ruha, cipő, napszemüveg, karóra, telefon vagy éppen fényképezőgép kíséretében jelenik meg - igaz, van olyan is akit ez nem vagy alig érdekel. A lényeg a mérték (a túlzás és ízléstelenség mindig borzalmas), és ennek a Sony dizájnja megfelel, ugyanis egyszerre különleges, komoly, elegáns és újszerű.

A Sony cég a szórakoztatóelektronikai cikkek területén többszörös újító és úttörő szerepet töltött be több népszerű újdonság (pl. walkman) létrejöttében és meghonosodásában. Több díjnyertes formatervezésű terméke is van, és invenciózus, extravagáns formatervezési célkitűzései meglátszanak a DSC-T77-n is. Ez itt nem a reklám helye, ezek tények. Ennek következtében a gép megjelenésének megítélése vonatkozásában nyilván meg fogja osztani az embereket.

A gép háza teljes egészében fémből van, és kapható ezüst, fekete, zöld, pink és barna színben egyaránt. A gép tetején tükröződő fémlap nagyon szépen harmonizál az alapszínhez: ami a tesztgép esetében barna. A gép hátulját teljes egészében lefedi a képernyő. Ennek és a különleges megjelenésnek köszönhetően hátulról nézve ha oldalra fordítjuk a gépet lehetne PDA, MP4 lejátszó és még számtalan egyéb digitális eszköz is. Elölről nézve a gépen egyáltalán nincs semmi, és csak a "Cyber-shot" felirat árulkodik a gép identitásáról. Ez persze csak addig van így, amíg az előlapot el nem csúsztatjuk, ilyenkor ugyanis már előbukkan az objektív és a vaku illetve a fókuszlámpa. Muszáj megemlíteni továbbá, hogy a gép aljában az állványcsavar-menet fémből van.

Az előd T70-hez képest át lett helyezve a lejátszás gomb - előnyére, mivel már nem közvetlenül a ki-be kapcsoló gomb mellett van, hanem az exponálógomb alatt, a gép házának lefelé nyúló részén. Ez jó megoldás, nagyon könnyen meg lehet szokni mert megfelelően szeparálva van. A gép alján találjuk az akkumulátor és memóriakártya ajtót és a kombinált USB/video csatlakozót. Ezzel a végére is értünk a gép kezelőszervei felsorolásának, minden egyéb funkciót ugyanis kizárólag az érintőképernyőn keresztül tudunk elérni.

A gép fogása méretéhez képest (viszonylag) jó - ilyen szempontból ugyanis az a probléma, hogy nagyon lapos. Ezen segít a hüvelykujj alatti támasz és a "Cyber-shot" felirat, amiben középső ujjunk kicsit megakad. Egy kézzel stabilan lehet a géppel exponálni, ráadásul zoomolni is, mivel a különleges kialakítású picike zoom billenőgomb éppen az exponálógomb mellett van. A megoldás szuper, sok kompakt gép megirigyelheti. Alapvetően úgy jó kezelni a gépet, ha két kézzel megfogjuk, és a képernyőt hüvelykujjainkkal nyomkodjuk. Ez a módszer jó, de a fényképezőgépek világában teljesen szokatlan, sokkal inkább emlékeztet egy játékra, iPod-ra vagy valami hasonló digitális mütyűrre.

Kijelző, kereső

A gép központi eleme a hátlapot elfedő 3 collos, 16:9-es képátlójú TFT LCD érintőképernyő, melynek felbontása 230 ezer pixel. Normál, 3:2-es módban, tehát az esetek legnagyobb részében a kép jobb és bal oldalán értelemszerűen fekete csík jelenik meg. Ezek azonban nem üresek, mivel a menü és a legfontosabb funkciók érintő ikonjai nagyrészt itt csoportosulnak. A megjelenő kép minősége viszonylag jó. A színek kissé cizelláltak és a kép kicsit életlennek tűnik de általában jó vele komponálni. A kijelző meglepően éles szögből is olvasható, a használata csak erős napsütésben válik nehezebbé.

Jelen esetben a kijelző egyben a kezelőfelület is, aminek - mint mindennek - van előnye és hátránya is. Előny, hogy mindig az aktuális üzemmódhoz tartozó "gombok" jelennek meg a képernyőn. Ez kiváló dolog, mivel nem vagyunk adott kezelői felülethez kötve és korlátozva, és nem is kell a menüben annyit keresgélni. Lényegében olyan gombok jelennek meg, amikre éppen szükség van, aminek további előnye hogy vizuálisan előttünk vannak a lehetőségek, és nem a képzeletünkben.

Ilyen szempontból - egy ilyen, agyonautomatizált gép esetében - ez hasznos dolog, azonban kicsit idegesítő is. Fotózás közben ugyanis az ember állandóan arra figyel, nehogy megnyomjon valamit a képernyőn: ha mozgunk a géppel, és például egyik kezünkből áttesszük a másikba, vagy átadjuk valaki másnak hogy fotózzon vele, óhatatlanul megnyomunk a képernyőn ezt-azt. Ilyenkor a gép pittyeg, jelez és az ember rögtön ránéz, mit is nyomott el. Alsókategóriás videokamerák esetében, ahol a képernyő becsukható ez nem jelent problémát, mivel a kamerát nem a képernyőnél fogjuk meg. Ráadásul a gombokat nem lehet kitapintani és helyük mindig változik, ezért nincsenek megszokott mozdulatok, egy beállítás elvégzésekor mindig rá kell néznünk a képernyőre.

Nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz a kizárólag érintőképernyővel funkcionáló zsebgép, de az biztos hogy meg kell szokni - ha ez már megtörtént valószínűleg meg is lehet szeretni. Talán generáció kérdése is, mert gyermekeimnek a világ legtermésztesebb dolga volt a gépet azonnal és könnyen kezelni, én azonban mint fényképezőgépet nem tudtam megszokni. Átnézeti kereső nincs a gépen.